-11:10-
Örök világosság a Holdon?
szólj hozzá a cikkhez
1./1 oldal
Az Európai Űrhivatal SMART-1 szondája az év eleje óta a Hold pólusainak megvilágítását vizsgálja. A kutatás célja egy leendő holdbázis számára állandóan napsütötte helyszínt találni.
A SMART-1 fedélzeti kamerája 2005. januárja óta fényképezi a Hold pólusait többek között gyenge fényviszonyok között is. A felvételek segítenek az Európai Űrhivatal munkatársainak az állandóan napsütötte helyszínek azonosításában.
Az alábbi, a Hold északi sarkvidékéről készült felvételeken kráterektől szabdalt felföldeket látunk. A nagy kráterek széle hosszú árnyékot vet környezetükre. A SMART-1 ezeket az árnyakat térképezi fel holdunk forgása és az évszakok váltakozása során.
Az első felvételt 5500 kilométer magasságból 2004. december 29-én készítette a SMART-1. A kráterektől szabdalt területen szépen kirajzolódnak az árnyékok.
A második felvétel január 19-én, a holdi északi sark közvetlen közelében készült. A kép bal felső szélén látható kráterperem az egyik jelölt az „örök világosság csúcsa” címre. Ha bebizonyosodik, hogy a területet valóban állandóan éri a nap fénye, akkor lehetséges helyszín lehet egy jövőbeli holdbázis számára.
Amerikai űrkutatók egyébként szintén aktívan keresik egy jövőbeli holdbázis helyszínét. Néhány hete a Nature hasábjain Ben Bussey, a Johns Hopkins Egyetem kutatója számolt be arról, hogy ugyancsak a Hold északi pólusa közelében sikerült állandóan napsütötte helyet azonosítaniuk. A helyszín környéken három, jó eséllyel vízjeget rejtő becsapódási kráter is, - a Peary, a Hermite és a Rozsgyesztvenszkij -, található.
Az amerikai csillagászok által kijelölt helyszín hőmérséklete viszonylag stabil, sőt, kedvezőnek is mondható, legalábbis holdi viszonylatban. A hőmérséklet például mínusz 40 és mínusz 60 fok között ingadozik. Csupán összehasonlításul érdemes megjegyezni, hogy a Hold egyenlítőjénél a hőingadozás 280 Celsius fok, minthogy mínusz 180 foktól plusz 100 fokig terjed a skála errefelé. Ennek oka egyébként egyszerű: a Holdon nincs légkör, amely kiegyenlítené a napsugárzás hevítő hatását, vagy éppen annak dermesztő hiányát. A Hold sarkvidékein az állandó napsugárzás nyilvánvalóan azért nem melegít annyira, mint a Hold egyenlítőjén, mert a pólusok környékén a fény beesési szöge távolabb van a merőlegestől.
National Geographic Online
2005.április.21[ Nyomtatható cikk ]
szólj hozzá a cikkhez